Annyi vallás és életforma elérhető ma már, miért épp a kereszténységet válasszam?

Valóban rengeteg lehetőség kínálkozik, de a sok lehetőség közül nem mindegyiket lehet egy lapon említeni. Ha azon gondolkozol, hogy milyen életformát válassz, amihez az életedet igazíthatod, valószínűleg válaszokat keresel a kérdéseidre, és megoldást a szükségeidre. Ez esetben gondolom, hosszú távú és tartós megoldásra vágysz. Ha ez így van, az a ma elérhető divatos életvezetési tanácsok és önsegítő technikák többségét kizárja a sorból. Ezek hasznosak lehetnek egy nehezebb munkahelyi vagy családi helyzetben, de nem adnak választ az élet végső, nagy kérdéseire: miért vagyunk itt a földön, mi az élet értelme, mi lesz velünk a halál után? Ezek a kérdések sokkal mélyebb megalapozást kínálnak. A vallások többsége, így a kereszténység is választ ad ezekre a kérdésekre. A kereszténység azonban ezek közül is kiemelkedik. Jézus ugyanis, kétezer évvel ezelőtt azt állította magáról, hogy Ő Isten Fia, aki azért jött, hogy feláldozza magát a bűneinkért, hogy helyreállítsa a kapcsolatunkat Istennel, és így a halálunk után örökké élhessünk a tökéletes társadalomban, amit a Biblia Mennyországnak nevez. Aki az élet nagy kérdéseire a végső válaszokat keresi, annak számot kell vetnie Jézus állításával. Ha ugyanis igaz, amit Jézus magáról állít, akkor azért vagyunk itt a földön, mert Isten teremtett minket. Egyediek, különlegesek és fontosak vagyunk. A bűneink azonban elszakítottak Tőle, ezért az életünk értelme, hogy találkozzunk Istennel, elfogadjuk, hogy Jézus a mi bűneinkért halt meg, és egyre jobban megismerjük azt, aki teremtett és megváltott minket. Akik pedig megismerik Őt, és átadják neki az életüket, azok tudják, mi vár rájuk a haláluk után: örökké Istennel lesznek a tökéletes világban, a Mennyben.

Olyan sok hiteltelen kereszténnyel találkoztam, hogy többel már nem akarok próbálkozni…

Sajnáljuk, hogy ezt kellett tapasztalnod olyanoktól, akik magukat keresztényeknek mondták. Minket is elszomorít, amikor emberek keresztényeknek, vagyis Jézus követőinek mondják magukat, de az életgyakorlatuk ennek gyökeresen ellentmond. Jézus maga is beszél arról, hogy azok közül, akik az ő tanítványainak mondják magukat, nem mindenki folytat majd olyan életvitelt, ami hitelesen képviselné őt. Jézus olyan fontosnak tartotta a hitelesség kérdését, hogy az egyik téma, amivel kapcsolatosan a legtöbb vitája volt a környezetével, az épp a képmutatás: amikor egy ember szavai és magatartása nincsenek összhangban. A kereszténység szempontjából pedig a hitelesség szó szerint élt-halál kérdés. Keresztényekként azt állítjuk ugyanis, hogy az örök élet kizárólag Jézus követőiként érhető el. Jézus követése azt jelenti, hogy hisszük, hogy Ő feltámadt a halálból, él és uralkodik, mi pedig az ő tanításának megfelelően élünk, így képviseljük Őt, és hívunk mindenkit az örök életre. Ha a szavaink és a tetteink nincsenek összhangban, akkor nem csak mi válunk hiteltelenné, hanem az is, akit képviselünk. Ez viszont tragédia, mert akkor a mi hiteltelenségünk megakadályozza az embereket, hogy találkozzanak a feltámadt Jézussal, és örök életet nyerjenek. Éppen ezért, mi minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy hitelesen képviseljük Jézust, mert tudjuk, mekkora a tét. Érdemes tehát tovább próbálkoznod. Kezdd nálunk!

A keresztények kirekesztők és intoleránsak…

Érdekes, hogy miért alakult ki ez a kép rólunk. Ez elég határozott és kemény állítás, ezért magyarázatot kíván. Attól függ, mit értünk tolerancia alatt. Ha a tolerancia azt jelenti, hogy kötelezően azonosulnunk kell olyan gondolkodásmódokkal, amelyek nem egyeznek a saját meggyőződésünkkel, akkor valóban intoleránsak vagyunk. A tolerancia eredeti jelentése azonban mélységesen kötődik a lelkiismereti- és vallásszabadság igenléséhez, amiben pedig a keresztények a bibliai időktől kezdve elöl jártak. Ha a tolerancia tehát azt jelenti, hogy készek vagyunk minden gondolkodásmódot, véleményt és meggyőződést megvizsgálni, gondolatokat ütköztetni, és együtt keresni az igazságot, akkor a keresztények a tolerancia zászlóvivő képviselői. A kérdés ezen a ponton az igazsághoz való hozzáálláshoz vezet, ez pedig már társadalomfilozófiai probléma. A minket körülvevő társadalomban, a posztmodern kor óta konszenzus, hogy az igazság relatív, vagyis nézőpont kérdése. Ha ezt az alapállást elfogadjuk, úgy az igazság keresése, mint a közös gondolkodás alapja értelmét veszti. Ez azonban a gyakorlatban a kávé és sör melletti beszélgetések, a viták végét jelenti. Ami marad helyette az magányosan és érdektelenül egymás mellett ácsorgó emberek csoportja, akik a saját kis hiteik bástyáiba visszahúzódva élik frusztrált életüket. Ez a tolerancia egy végtelenül leegyszerűsített, kiforgatott megközelítése, amely először elidegeníti az embereket, aztán pedig egy közös hitbe akarja zárni őket: tartsuk fenn a közösségi magányosságot! A kereszténység lényegét tekintve szembe megy ezzel a világnézettel, mert tanításának a lényege, hogy az igazságból természeténél fogva egy van, ez az igazság egy személy, Jézus Krisztus, Ő pedig megismerhető. Sőt, Jézus Krisztus azt állítja magáról, hogy csak az nyer örök életet, aki hisz benne, vagyis szükségszerűen elfogadja vele kapcsolatban, hogy ő az igazság. Keresztényekként ezt hisszük, és bárkivel szívesen leülünk egy csésze kávé vagy egy korsó sör mellé beszélgetni, és közösen keresni az igazságot!

A keresztények erkölcscsőszök, mindig csak arról beszélnek, mit nem szabad…

Keresztények sokszor valóban elcsúsznak ezen a területen, de a motiváció maga jó és nemes. Arról van szó ugyanis, hogy Krisztus követőiként szeretnénk, hogy minden ember átélje azt, amit mi is: a helyreállást, a szabadulást, az újrakezdést és a boldogságot. A hitünk szerint, a Biblia tanítása alapján ez csak az Istennel való találkozás nyomán és Jézus halála és feltámadása által lehetséges. Ezért tehát a keresztényekben az a mentő szeretet dolgozik, amit Jézustól tanulunk. Mivel abban hiszünk, hogy csak az nyer örök életet, aki hiszi, hogy Jézus Isten Fia, aki a mi bűneinkért áldozta fel az életét, ezért ezt az üzenetet mindenkinek szeretnénk elmondani. Ez az üzenet pedig magában foglalja, hogy az embernek az Isten nélküli, elszakadt állapotból vissza kell térnie Istenhez. Az Isten nélküli élet Isten szemében lázadás, engedetlenség, mert kivesszük az Ő kezéből az irányítást. Amikor azonban a teremtmény a Teremtő nélkül akar boldog lenni, azt szükségszerűen csak a másik ember kárára tudja megvalósítani. Isten pedig nem hagyja szó nélkül, hogy a teremtményei egymás kizsákmányolása által legyenek boldogok. Ezért kereteket ad az embernek az egészséges együttéléshez. A keresztények akkor tűnnek erkölcscsőszöknek, amikor ezeket a kereteket úgy kérik számon az embertársaikon, hogy nem világítanak rá, hogy a keretek megtartása csak az Istennel való kapcsolatban lehetséges. Isten, a teremtő nélkül az általa adott keretek értelmezhetetlenek, mert nincs fix pont, nincs viszonyítási alap, így a keretek felbonthatók és átléphetők. Például, ha csak annyit hallasz, hogy a keresztények azt mondják, hogy a házasság előtti szexuális élet bűn, akkor ez csak félüzenet, és úgy tűnik, csak arról beszélünk, mit nem szabad. A teljes üzenet úgy hangzik, hogy gyere, ismerd meg Istent, mert sokkal többet tartogat számodra, mint azt gondolnád. Ha megismered Istent, akkor megérted azt is, hogy ő a szexualitást a házasság keretein belülre helyezte, hogy a házaspár tagjai együtt éljék át a teljes boldogságot, és egyúttal megkímélje őket a méricskélés és a megcsalás fájdalmaitól. Keresztényekként tehát a mi üzenetünk az, hogy hívunk az Istennel való találkozásra, mert ha vele helyreáll a kapcsolatod, akkor az általa adott keretek érthetőkké sőt, kívánatosakká válnak, mert ezek jelentik az értelmes emberi élet alapjait.

Ha van Isten, miért engedi meg a sok szenvedést?

Ez a kérdés mindannyiunkat érint, a szenvedésben közös a tapasztalatunk, ezért ez a kérdés nagyon is valóságos és húsbavágó. Ez a kérdés egyúttal a világ kezdetéhez, a teremtéshez vezet vissza bennünket. Ha azt az állapotot vesszük kiindulási alapnak, amelyben élünk, akkor valóban érthetetlen, hogy Isten miért engedi meg azt, hogy a világunk ennyi szenvedéssel legyen tele. A Biblia szerint azonban a történet nem innen indul, hanem onnan, hogy az a világ, amelyet Isten teremtett, az az ember számára alkotott, minden ízében tökéletes világ volt: fájdalmak, félelmek, terhek, szenvedések és halál nélküli világ. Az, hogy ez megváltozott, nem Isten miatt van, hanem miattunk, emberek miatt. A Biblia ugyanis beszámol egy végzetes bizalomvesztésről, amelyben az ember látva azt a tökéletességet, amellyel Isten körbevette, mégis megvonta a bizalmát Istentől. Annak ellenére, hogy Isten előre figyelmeztette az embert, hogy ennek a lépésnek az lesz a következménye, hogy meg kell ismernie a rosszat és a halált is, az ember mégis úgy döntött, hogy magához ragadja a hatalmat, és teremtményként megpróbál a teremtő nélkül boldogulni. A világunkban tapasztalható szenvedések túlnyomó többsége az emiatt eltorzult emberi kapcsolataink következménye, a kisebb része pedig annak az isteni ítéletnek a következménye, amely az ember bűne miatt a teremtett világot sújtja. Ez azonban láthatóan nem sikerül. A világ eltorzult, a kapcsolataink eltorzultak, és a sok érvényesülni kívánó ember, aki Isten helyett a maga istene akar lenni, végső soron egymás életére tör. Azért engedi meg Isten a szenvedést, mert tiszteletben tartja a szabad akaratunkat akkor is, ha ennek az a következménye, hogy tönkre tesszük egymás életét. Nem túl rózsás a helyzet, Isten azonban nem hagyta ennyiben. Az ember megmentésére már ott az Édenben, a bűnbeeséskor készen állt a terv, amely aztán kétezer évvel ezelőtt Jézus földre jövetelében, halálában és feltámadásában teljesedett be. Jézus feláldozta magát az ember bűnéért, és ezzel utat nyitott a Mennybe, vissza a helyreállított, tökéletes világba. Ide hívunk mindenkit!

TALÁLKOZZUNK ONLINE ALKALMAINKON!

Vasárnap 10 órától:
Istentisztelet

Kedden 21 órától:
Bibliatanulmányozás